Szia Babel,
Kiváló szakembernek ismerlek, nem veszem kötöszködésnek a kérdésed
A kérdésedre röviden a válaszom az, hogy belül a hengerben kellene mérni az égési hőmérsékletet, nem pedig kint a hűtőbordán (hengerfejen), ahol viszonylag nagy a hőtehetetlenség és a hűtőbordák (a blokkon is) is erősen túlméretezettek. Az égő gáz hőmérséklete a lényeg.
A dugattyúra igen nagy termikus terhelés jut, mivel az alját (szoknya) állandóan hűti a karter felöl a friss keverék, míg a tetejét fűti a több száz fokos égő gáz.
Jellemző példa, hogy könnyen meg lehet főzni egy motort úgy is, hogy a szokott helyen mért hőmérséklet nem magasabb, mint az általában elfogadott.
Ennek az ellenkezője is igaz, pl. az én rtr-es autós motorjaim nyáron tartósan 170-180 fokon járnak és úgy mennek jól. Ez mind megfelelő beállítás kérdése.
Tehát a hengerfejen mért hőmérséklet nem mindíg mérvadó adat a működés szempontjából.
Ha a plusz nitrótól nem lenne magasabb égéshő és ezzel együtt magasabb sűrítési végnyomás, nem kapnánk nagyobb teljesítményt. Mivel motorjaink a belső égésű motorok elvén működnek, a belső hő (égési hőmérséklet) és végnyomás, meghatározó tényezők a teljesítmény szempontjából. A hőmérséklet növelésével az anyagok kissebb-nagyobb mértékben tágulnak.
A kerámia dugattyús motorok nagy előnye, hogy a hőre csekély méretváltozással reagálnak, de ezekkel még nincs a témára vonatkozó tapasztalatom. Vélhetőleg kevésbé reagálnak úgy, mint a hagyományos anyagból készültek.
Saját és versenyzőtársaim tapasztalata, hogy jelentős nitro visszalépésnél a nyomaték esik vissza drasztikusan, a végfordulat nagyjából megmarad.
Rendes buggypályán, ahol a nyomaték lényeges, nagyon érezhető, sík mezőn autózgatva, ahol kissebb nyomaték is elég a gyorsításhoz -kevésbé.
Üdv: SYL