Elsősorban az igen korlátozott vezetési tudásomnak, másodsorban pedig az Ansmann 4XSC méretének köszönhetően fájdalmas és mókás színfoltja voltam az idei RCOR SCT futamainak.
Az első probléma gyakorlatilag orvosolhatatlannak látszik, de a második tekintetében talán sikerül a 2011-es évben kicsit előrelépni.
Végre megérkezett az Ansmann Racing első 1:10-es „big scale” Short Course modellje a
C.O.R.E Truck névre keresztelt jószág. (senki ne kérdezze mit jelent a C.O.R.E – lövésem sincs…)
A gyártó sajnos egyelőre nem tervezi a modellből 4WD verziót, de már ez is több a semminél.
Ugyan a szabvány 1:10-es Ansmann modell minden verziója (2WD, 4WD és 4WD Pro) hibátlannak bizonyult, viszont a méretből adódóan ezek az autók nem nagyon éltek meg az 1:8-as buggy-k, truggy-k és monster-ek által széttúrt pályákon.
Az én 4XSC-m sok esetben beesett egy-egy gödörbe, ahonnan a borogatóknak kellett kivenni szegénykét – míg a nagytestű SCT-k vették ezeket az akadályokat.
Már a
C.O.R.E Truck szerelőkészletének doboza is tekintélyt parancsoló volt – nagyobb, mint az 1:8-as buggy-k doboza.
A dobozt kibontva azonnal egy 1:10-es autók tekintetében gigantikus kasztni került elő. Az igényesnek mondható kék-fehér kasztnit azonnal összemértem egy 1:8-as truggy karosszériájával és annál is nagyobbnak bizonyult. Érdekes az az 1:10 “big scale”…
Első ránézésre is azonnal látszott, hogy az autó a remek Ansmann vonulat - MadRat (2WD Buggy), Macnum (2WD truggy), stb…) – újabb tagja. A jól bevált anyagok és technológia majdnem teljesen megegyezik ezeknél a modelleknél alkalmazottakkal.
Az egyetlen sajnálatos hozadéka ennek a „rokonságnak” az, hogy a nagytestű SCT alapból bronz perselyekkel érkezik. Az autó összeszerelése előtt elő is készítettem a szokásos 16 db golyóscsapágyból álló készletet (a teljes készlet 3.360 Ft – mindenképp megéri a befektetést)
Az alváz mérete még nem árulkodó, ezen a ponton még nem látszik mekkora a jószág fog összeállni a szerelés végén – bár a lengőkarok és az első felfüggesztés már sokat sejtet:
A kormánymű az autóval ellentétben csapágyazott, itt nem kell a perselyeket cserélgetni.
Az ackermann és a servo saver szépen bekerült az első felfüggesztést tartó felső és alsó lemeze közé. első ránézésre ez kellően védett helynek tűnik és szerelés szempontjából is viszonylag könnyen elérhető a későbbiekben.
A teljes első felfüggesztés összeszerelése gyorsan és egyszerűen ment, ide már csapágyak kerültek a perselyek helyére.
Ez után jött az első "mászóka" (lökhárító) és torony felszerelése:
A kezdeti gyors haladás után ezen a ponton némileg elakadtam. Sok csavar és a mászóka alkatrészeinek szinte végtelen permutációja és variációja próbára tette a türelmemet, de a felszerelés után lassan körvonalazódott, hogy itt valami nagytestű jószág fog előállni:
A hátsó régióban a felfüggesztés hasonlóan egyszerűen és gyorsan összeállt, mint elől.
A hajtásban a már megszokott golyós difi dolgozik, természetesen teljesen zárt, pormentes házban.
A rokon autókkal ellentétben itt egy kis változtatást eszközölt a gyártó, ugyanis a hajtás középső fogaskereke alumíniumból készült – a nagyobb test mozgatása minden bizonnyal erősen megviseli majd a hajtásláncot.
A komplett hajtás a kuplunggal:
A beszerelt hajtás a készletben található 21 körös, szénkefés motorral:
A hátsó kihajtás, természetesen CVD-vel:
A teleszkópok összeszerelve, de töltetlenül érkeznek. Alapból 200-as olaj van a csomagban.
A műanyag telók általában a leggyengébb pontjai a rokon autóknak (Mad Rat, Macnum, Blizzard). Az SCT-k esetében viszont nem kell tartanunk a telókupakok lerepülésétől, mivel ezeknél az autóknál a lökhárítók tökéletes védelmet nyújtanak.
Az összeszerelt kihajtás a teleszkópokkal:
Ekkor következett a hátsó mászóka millió csavarja és variációja. A második nagy kihívás az autónál.
A méret brutális, az anyagok kitűnőek – az alváz környékén csont kemény műanyagok a „mászóka” széléhez közeledve egyre lágyulnak. A lökhárító már büntetlenül hajlítgatható.
És természetesen itt is megtalálható a sokak által irigyelt gumi sárvédő az AR logóval:
Az összes „mászóka” és a szélesítő felszerelése után a kocsi kinőtte az asztalt:
Az autó kisebb testvérével ellentétben itt a négy kerék teljesen egyforma és a gumik sem forgásirányosak:
Az autó teljes díszben:
A képen az autó a legnagyobb AR szerelőtáskán látható. Aki látta már a táskát élőben, az nagyjából tud méretet viszonyítani. Annyit kell tudni, hogy ennek a szerelődoboznak a felső fiókjába simán befér egy 1:8-as buggy…
Összehasonlítva a szabvány 1:10-es SCT-vel jól érzékelhető a méretbeli különbség:
A cudar időjárás miatt a kocsi tereptesztje még várat magára, de ha a jószág kistestű előd strapabíróságát és megbízhatóságát örökölte, akkor a méretnek köszönhető jobb vezethetőség miatt egy kitűnő autóra számíthatunk.
Egy pár kép az autóról terepen (a gyártótól):
Köszi a figyelmet!