Tessék a Biblia, olvasni és tanulni.
egyébként mint tudjuk a Biblia nem szentírás, tehát ha más meggyőződéstek van az akkutöltésről és idáig az vált be, akkor használd.
RC Autó akkuk, töltés (írta: darázsgroup)
A szokásos 1:10 vagy 1:12 méretarányú RC autókban SUB-C méretű akkumulátor cellákból összerakott akku csomagot, röviden akkut használunk. Habár sokféle cellát gyártanak ebben a méretben is, de mi csak azokat használjuk, amiket speciálisan a modellezők céljaira terveztek és gyártottak. Ezek a cellák attól különlegesek, hogy gyorsan tölthetőek, és nagyon nagy áramerősséggel terhelhetőek. A modellező cellák kevesebb mint egy óra alatt feltölthetőek, és rövid ideig akár még 100 Amper áramerősséget is tudnak biztosítani. Az autóinkban általában a motoroktól függően, 20-30 Ampert kell tartósan leadniuk, de a gyorsítások közben 50-70 Amper is gyakori. A nem modellezés céljára gyártott SUB-C méretű cellák nem elég erősek számunkra, ezekkel felesleges próbálkozni. A technikában mindennek van egy ára, a modellező cellák esetében az, hogy ezek a cellák nem tudják sokáig megtartani a töltésüket, ezért csak közvetlenül a használat előtt érdemes tölteni. A töltésről később részletesen írok.
Manapság szinte kizárólag NiMh (nikkelmetálhidrid) anyagból készült cellákat használunk A korábban használt NiCd (nikkelkadmium) cellák eltünőben vannak, de játék célokra ma is gazdaságos alternatívát biztosítanak. Az NiMh és a NiCd cellák névleges feszültsége egyaránt 1,2 Volt. A cellák másik fontos jellemzője a kapacitásuk, ezt mAh-ban (milliamperóra) adják meg. 1 mAh azt jelenti, hogy a teljesen feltöltött cella 1 mA erősségű áramot egy órán át képes leadni mielőtt kimerül. Az NiCd cellák jellemzően 1700mAh, 2000mAh, és 2400mAh kapacitással kaphatóak. Az NiMh cellák 3000mAh, 3300mAh, és 3600mAh, 3700mAh és 3800mAh kapacitásban kaphatóak, de a gyártók szinte évente jelentkeznek újabb nagyobb kapacitású cellákkal. Minnél nagyobb a cellák kapacitása annál tovább lehet velük autózni a feltöltés után.
Az autóinkban használt akku csomagok 6 darab azonos cellából állnak. (1:12 autókban esetleg csak 4 darab). A cellák elektromosan sorba vannak kapcsolva. A 6 darab sorbakapcsolt cella 7,2 Volt eredő feszültséget ad, tehát az általunk használt akku csomagok 7,2 Voltosak. A sorbakapcsolás azt jelenti, hogy az első cella pozitív sarka a második cella negatív sarkához kapcsolódik. A második cella pozitív sarka a harmadik cella negatív sarkához, és így tovább.
A csomag eredő kapacitása ugyanannyi mint az őt alkotó legkisebb cella kapacitása, tehát ha 3300mAh kapacitású cellákból áll, akkor a csomag kapacitása is 3300mAh. Fontos, hogy a csomag mindig azonos cellákból álljon.
A csomagban a cellák elhelyezése más szóval az elrendezése jellemzően 3 féle szokott lenni. Az autónk típusa határozza meg, hogy melyik elrendezésű akku csomagot (esetleg kétfélét is) képes befogadni.
Shotgun/stick pack elrendezésben a hat cella így helyezkedik el: = = =
Saddle pack elrendezésben a hat cella két kisebb csomagba van elosztva, amit egy rövid vezeték köt össze: I I I _ I I I
Side by side elrendezésben a hat cella egymás mellett van így: I I I I I I
A saddle pack eltünőben van, a belépő szintű autókban a shotgun, a versenyképes autókban a side by side a jellemző elrendezés.
A shotgun elrendezésben a csomag rövid vezetékeken át kapcsolódó polarizált elektromos csatlakozóval van ellátva, és az egész csomagot egy erős műanyag burok védi. A cellák sarkaihoz nem lehet hozzáférni. Ezt az elrendezést a legkönnyebb kezelni, kezdőknek és játék célokra egyszerű biztonságos megoldás. A készen kapható (gyárilag összeállított) csomagok ilyen elrendezésűek szoktak lenni.
A side by side csomagot nem védi külön burok, ezért könnyen megsérülhet, vagy rövidre zárhatjuk a cellákat, ami súlyos balesetet, robbanást, tüzet okozhat. A cellákat erős, nagy árammal terhelhető forrasztással rögzített érintkező lapok kötik össze. A csomagot nem szokás vezetékkel szerelt csatlakozóval ellátni, hanem vagy a két szélső cellákra szoktak csatlakozót forrasztani, vagy az autó vezetékeit közvetlenül a cellákra forrasztják, ezért a polaritás esetleg figyelmetlenségből felcserélhető ami az autó elektronikájának tönkremenetelét okozza. Akkor miért használjuk mégis előszeretettel ezt az elrendezést? A side by side rendszerben a cellákat összekötő érintkező lapok vesztesége sokkal kevesebb mint a gyári kiszerelésű shotgun csomagokban szokásos vékony ponthegesztett hajlékony lemezből készült összekötéseknek, ez versenyzésben fontos lehet. A cellákat be lehet süllyeszteni az alváz kivágásaiba és ezzel az autó súlypontja alacsonyabbra kerül, vagyis gyorsabb lehet a kanyarokban. Harmadszor pedig a cellák sarkai hozzáférhetőek, és így sokkal jobban karbantarhatóak. Erről majd később többet.
Ha shotgun csomagra van szükségünk, azt készen megkaphatjuk a modellező üzletekben, ha side by side csomag kell, akkor azt általában magunknak kell összeállítanunk szintén a modellező üzletekben kapható szabadon álló cellákból és egyéb szerelési anyagokból. Ez a munka jó szerszámokat és ügyességet igényel, az alábbi linken egy fényképekkel jól illusztrált leírás mutatja be a munka lépéseit. A példában egy saddle pack készítése van bemutatva, a side by side csomag is hasonlóan készíthető, csak ott minden cellát közvetlenül összekapcsolunk.
http://www.rccaraction.com/rc/articles/ ... attery.asp
Ha nincs megfelelő felszerelésünk, vagy gyakorlatlanok vagyunk, akkor a modellező üzletekben általában hajlandóak az összeszerelést helyettünk megcsinálni.
Milyen akkut vegyünk?
Ehhez előbb meg kell ismerkedni a gyártókkal és a márkákkal. A modellezésben használt SUB-C cellákat jellemzően három nagy vállalat gyárt, a Sanyo, a GP, és a Panasonic. Sokáig a Sanyo-t tartották a legjobbnak, majd a GP vette át az első helyet, manapság a legtöbben a GP cellákban bíznak, a verseny szoros. A hagyományos NiCd anyagú cellák esetében a Sanyo-t javasolom, a korszerű NiMh celláknál most a GP lehet a jobb választás. Az üzletekben viszont gyakran olyan márkanevekkel találkozhatunk mint az LRP a Team Orion a Trinity és még sok más. Jobb kifejezés hiányában, őket nevezzük márkázóknak. Ezek a cégek két fontos munkát végeznek el. Egyfelől: habár a cellákat nem ők gyártják, de ők építenek a korábban említett gyártóktól származó cellákból számunkra kész akku csomagokat. A másik tevékenységük megértéséhez egy kis kitérőt kell tennünk. Mint minden tömegtermelésben az akku celláknál is vannak eltérések az egyes példányok között. Az egyiknek egy kicsit nagyobb a kapacitása mint a másiknak, és egy néhánynak egy picit nagyobb a feszültsége mint a másiknak. Amikor egy csomagban az akkuk sorba vannak kötve, és az egyik cellának kisebb a kapacitása mint a többinek, akkor ez hamarabb fog kimerülni mint a többi. Ilyenkor a többi cella még tovább hajtja át az áramot a kimerült cellán amitől az károsodik. Ilyenkor a kimerült cella polaritása megfordul, ezért nevezik ezt átpolarizálódásnak is. A lényeg, hogy ettől ez a cella még rosszabb lesz és a következő használatkor méginkább károsodni fog, a csomagunk használhatatlanná válik.
Habár a cellák névleges feszültsége egyaránt 1,2 Volt, de ez nem jelenti, hogy a cella feszültsége mindig 1,2 Volt. Teljesen feltöltve a cella feszültsége 1,4~1,5 Volt is lehet. Ha elkezdjük kisütni, akkora a terhelő áram nagyságától függően ez hamar 1,2~1,1Volt körüli értékre csökken, egy darabig ennyi marad (pontosabban nagyon lassan csökken), majd a kimerülés közelében ismét gyorsan csökkenni kezd. Nagyobb terhelés hatására a feszültség kevesebb lesz. A lényeg, hogy vannak olyan példányok amiknek a feszültsége a kisütés közben a legtovább az 1,2Volthoz áll közel, és vannak amiknek ez kicsit kevesebb. Nyilvánvaló, hogy a magasabb feszültségű cellákból összeállított akku csomaggal az autó gyorsabban megy.
Mindezekből látszik, nem mindegy, hogy a csomagot teljesen egyforma kapacitású és a lehető legnagyobb feszültségre képes cellák alkotják-e. Nos, ezek a cégek, ezt végzik el helyettünk. Nagy mennyiségű cellából kiválogatják a kapacitás szerint egy csomagba összeillőket és külön kiválogatják a kisebb és nagyobb feszültségűpéldányokat. A válogatás eredménye szerint összecsomagolják az összeillő cellákat, és a pontos mért értékeket is ráírják. A nagyobb kapacitású magasabb feszültségű cellákból álló csomagokat, mivel ezek ritkábbak, persze drágábban adják.
Igazából ezek a cégek csinálnak még egy harmadik dolgot is. Egy kicsit feltuningolják a cellákat. Ez abból áll, hogy egy általuk igencsak titkolt töltés-kisütés-hőkezelés procedúrának vetik alá őket, amitől a cella feszültsége nagyobb terhelés közben kevésbé csökken le mint az ilyen kezelést nem kapott celláké. Ez a hatás versenyzőknek komoly előnyt jelent. A gyártó azért nem teszi ezt meg, mert sok cella tönkremegy (felrobban) a kezelés közben, a hatás nem tart örökké, és a hátránya a még erősebb önkisülés. Ezzel az eljárással ritkán a modellezők maguk is megpróbálkoznak, de az eredmények elmaradnak a hivatásosak mögött, nem érdemes az ilyen célra néha kapható drága készülékeket megvenni.
A kereskedelemben kapható akkukat tehát az alábbi csoportokra oszthatjuk
- sima gyári cellák, ezek használatát csak az olcsó ár indokolhatja, az ebből készített csomagok az összeválogatás hiányában bizonytalan minőségűek, megtörténhet, hogy gondos használat mellet is egy vagy két gyengébb cella átpolarizálódik és idő előtt tönkremegy. Persze lehetsz szerencsés is.
- egy akkucsomagra való összeválogatott, tehát azonos kapacitású cellák egy csomagolási egységben, esetleg ezekből már készre megépített akkucsomag. Elsősorban játék céljára ajánlott, nem sokkal drágább mint a sima gyári cella vásárlása.
- egy akkucsomagra való összeválogatott és feszültségnövelt cellák egy csomagolási egységben, esetleg ezekből készre megépített akkucsomag általában 2 vagy 3 különféle minőségben. A minőséget gyakran, de nem mindenki egyformán, a sport (sport) verseny (race) és csapat (team) szavakkal jelölik, ebben a sorrendben. A sport csomagok kapacitása és feszültsége az átlagostól kicsit jobb, remekül megfelelnek gyakorlás céljára. A verseny csomag kapacitása és feszültsége már érzékelhetően az átlagos főlé emelkedik, ezekkel érdemes klubb szinten versenyezni. A csapat minőség a legjobb, ez az átlagból messze kiemelkedő, ritka és ennek megfelelően költséges, komoly bajnokságokon szokás használni.
Maradt a kérdés, hogy NiCd vagy NiMh akkukat vegyünk. A NiCd akkukról valójában csak azért írok, mert még néha kaphatóak, de egy környezetvédelmi szabály következtében hamarosan el fognak tünni. NiCd akkut csak akkor vegyünk, ha nagyon jó az ára, esetleg a töltőnk régi típus és nem alkalmas NiMh-hez, és csak játékra használjuk. A mai versenyek követelményeinek megfelelő nagy kapacitással csak az NiMh akkuk rendelkeznek. Ezek közül a jelenleg a legjobban bevált típus a GP gyár 3300mAh és 3700mAh kapcitású akkujai, ezeknek is mindig a legújabb változatai. A hazai választékban általában kapható márkázott termékek közül például az LRP, a Team Orion, Tamiya vagy a Nosram termékei biztosan nem okoznak csalódást, ezek mind egyformán jó minőségűek.
Hogyan használjuk jól az akkut?
Kell-e formattálni, más szóval formázni az akkut?
Ha nem sima gyári cellát veszünk, akkor nem, sőt nem is ajánlott, mert a formázást már elvégezték helyettünk a márkázó cégnél, és az ujraformázással csak elrontanánk. A feszültségnövelt csomagokat kimondottan nem szabad formáznunk, ezzel kitörölhetjük a feszültségnövelést a cellákból. Éppen ezért nem is érdemes a formázásról többet tudni, gondolom már kitaláltátok, hogy a sima gyári cellák vásárlását nem javasolom.
Töltés
A használat ugye a töltéssel kezdődik. A legfontosabb, hogy csak az akku anyagának megfelelő speciálisan a modellezés céljára készült töltőt használjunk. Ez nagyon fontos mert nem megfelelő töltéssel azonnal és véglegesen tönkretehetjük az akkut. Két veszély van, az egyik a túl nagy árammal töltés. Természetesen szeretnénk minnél gyorsabban feltölteni az akkut, ezért a megengedhető legnagyobb árammal akarunk tölteni. Mivel a különféle celláknál ez más és más, tehát olyan töltő kell amin a töltőáramot be lehet állítani. A NiCd akkuk esetén a 4A általában egy biztonságos érték. Válogatott feszültségnövelt NiCd csomagokat 5A-rel nyugodtan tölthetünk, és ha a töltés közben egy ventillátorral hűtjük a csomagot, akkor 6A sem fog kárt okozni. A NiMh cellák esetén vegyünk le 1A-t az előbbi számokból, tehát alap esetben 3A, feszültségnövelt csomagra 4A, verseny körülmények között erős hűtéssel 5A. A nagyobb töltőáram hatására a kisütés (a használat) során az akku feszültsége egy kicsit magasabb lesz, ezért versenyen a magasabb értéket szokás használni. Kétségtelen, hogy ezzel az akku elhasználódása is gyorsul, a de fenti értékek elfogadható középutat jelentenek. Csak példaként említem, hogy nagy tétre menő versenyeken a NiCd akkukat 10A-rel és a NiMh akkukat 7A-rel is szokták tölteni, persze erős hűtéssel. Ha nagyobb árammal töltünk az akku kicsit kevesebb töltést fog felvenni mielőtt megtelik, ilyenkor a kapacitása látszólag kisebb, de jó állapotú akkunál ez nem több mint 10-15%. Emiatt ne nyugtalankodjunk, ez normális. De ha ennél lényegesen nagyobb kapacitás csökkenést észlelünk a nagyobb tötőáramnál, az az akku elhasználódottságát mutatja, ideje elkezdeni a cserére gondolni.
A töltés másik veszélye a túltöltés. Ha az akku megtelte után tovább töltik, az súlyosan károsítja, veszít a kapacitásából és csökken a terhelhetősége. A jó töltők közös jellemzője, hogy úgynevezett delta peak módszerrel érzékelik, hogy mikor van teljesen feltöltve az akku, vagyis mikor kell megállniuk. A „delta peak” módszerről annyit érdemes tudni, hogy töltés közben a NiCd és NiMh akkuk feszültsége egyre növekszik, majd amikor megtelnek, a feszültség a további töltés hatására kicsit csökkenni kezd. A delta peak módszerrel dolgozó töltő érzékeli a feszültség csúcsot, majd figyelni kezdi a csökkenést és egy megfelelő mértékű csökkenés után megállítja a töltést. Mennyi is a megfelelő mértékű csökkenés? Ez anyagfüggő és kis mértékben függ a cella pontos típusától is. Általában NiCd akkukra 6mV egy cellán, NiMh akkuknál 3mV egy cellán a biztos nem fog túltöltést okozni. Mondtuk, hogy a teljesen feltöltött cella feszültsége 1,5V körül lehet, tehát NiMh esetén alig 0,2% feszültség csökkenést kell a töltőnek észrevennie. Nem egyszerű feladat, ha arra gondolunk, hogy az elektronikában 1%-nál jobb pontossághoz már különlegesen jó minőségű alkatrészeket, speciális technikai megoldásokat kell alkalmazni. Csak összehasonlításként, a szórakoztatóelektronikai tárgyaink általában 10-20% pontosságú alkatrészeket tartalmaznak. Ne spóroljunk a töltőn, nem ok nélkül drága. Ha arra gondolunk, hogy egy jó töltő éveken át kiszolgál, és egy jó akku milyen drága, és milyen könnyű tönkretenni egy rossz töltővel, az jön ki, hogy megéri a töltőre költeni. Tehát a jó töltőn be kell tudni állítani, hogy NiCd vagy NiMh akkut töltünk és persze azt is, hogy hány cellából áll a csomagunk. A töltő ebből kiszámolja, hogy mekkora feszültségcsökkenés után kell megállítani a töltést. Vannak olyan fejlett töltő típusok is, amik ezeket esetleg automatikusan felismerik a töltés megkezdésekor egy automatikusan elvégzett mérés útján és ezzel kizárják a téves beállításból adódó hiba lehetőségét. A jó töltők, manapság már mind mikroszámítógépes vezérlést tartalmaznk, és ennek köszönhetően egy kis LCD kijelzőn számos hasznos információval is szolgálnak, mint például a töltés pillananyi állapota, áram és feszültség értékek, kb mennyi idő van még hátra, mennyi töltés ment bele az akkuba, mekkora volt a lekapcsoláskor a legnagyobb feszültség stb. Nagyon fontos, hogy minden töltés megkezdésekor gondosan győződjünk meg a beállított töltőáram, akku típus és cella szám értékek helyességéről. A jól használható töltők ezt kijelzik, elég egy pillantás. Ezt soha ne felejtsük el megtenni, egy nagyon túltöltött akku csomag forró savat szétfröcskölve robban fel. Habár minden cellát ellátnak ilyen esetre biztonsági szeleppel, de ne erre hagyatkozzunk. Ha egy cellát erősen túltöltöttek, annak általában látható nyoma marad, a negatív oldala enyhén kidomborodik és/vagy a pozitív elektróda körül kristályos jellegű kicsapódás nyoma látható. Az ilyen cellát balesetveszélyes tovább használni, tehát tilos. Hasonlóképpen, ha töltés közben a cella halk sziszegő, zizegő hangot ad, az is a meghibásodás jele, nem szabad tovább használni.
Egy akku megtöltődése valójában nem köthető olyan egyértelmű határhoz mint amikor egy pohárba vizet töltünk.Vannak töltők amik lehetővé teszik, hogy a „delta peak” módszerrel érzékelt lekapcsolási feszültsécsökkenés nagyságát a felhasználó maga módosítsa. Nagyon fontos, hogy a töltő használati utasításából pontosan megértsük, hogy a beállítandó értéket egy cellára, vagy a teljes csomagra vonatkozóan, azaz cellaszámmal megszorozva kell-e megadni, a félreértés nagy bajt okozhat. Ha a megvásárolt akku csomagra a gyártó külön javasol egy értéket, akkor használjuk ezt a szolgáltatást, egyébként biztonságosabb a töltő beállításaiban felajánlott kisebb alap értéket használni. A lekapcsolási feszültségesés érték növelésével egy kicsit több töltést lehet belepumpálni az akkuba, ez komoly versenyben esetleg hasznos lehet, de nagy odafigyelést igényel. Például az SP2 sorozatú GP 3300-as cellákból készült válogatott és feszültségnövelt akku csomagoknál 6-7mV/cella értékig is el lehet menni. Lehet, de nem kötelező, az ára az akku gyorsabb elhasználódása.
Tehát tölteni csak az akku anyagának megfelelő speciális modellező célra készült töltővel szabad, és a töltő az amin a legkevésbé sem éri meg spórolni. A töltési értékek helyes beállításáról mindig meg kell győződni, és a töltőt soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Ha el kell mennünk, nyugodtan szakítsuk meg a töltést. Amikor folytatjuk érdemes előbb a lemeríteni az akkut és előlről kezdeni a töltést. Ezért is praktikus, ha egy töltő kisütni (meríteni) is tud. A másik haszna, hogy ezek a töltők ilyenkor meg szokták mérni, hogy mennyi töltés jött ki az akkuból. Ez sokkal többet árul el az akkuról, mint az, hogy töltéskor mennyi ment bele, mert annak egy része csak haszontalan hővé alakul az akkuban. Ha a névleges értékhez képest túl kevés jön ki az akkuból, akkor az valami hibára vagy elhasználódásra utal.
Ha már annyiszor emlegettem az elhasználódást, beszéljünkarról, hogy mennyit bír egy akku csomag. A ma kapható modellező sub-c cellák általában 100 feltöltés/kisütés ciklust viselnek el a modellautózás jelentette megterhelések közepette, ha jól bánunk velük. A csomag még ezután is újabb 50-100 ciklusig használható, de már jól érezhetően egyre lassabban és rövidebb ideig megy vele az autó. A válogatott feszültségnövelt cellák esetén kb 50 ciklus után a feszültségnövelés hatása fokozatosan elhalványul. A normális elhasználódás közben az egyes cellák eltérő ütemben öregednek, veszítenek a kezdeti kapacitásukból és feszültségükből, kb 50 ciklus után az összeválogatott akkucsomagban is számítani kell rá, hogy egy-egy cella már hamarabb merül le mint a többi, és fellép az átpolarizálódás veszélye, ezért a versenyzés fokozott igénybevételének ezeket már nem ildomos kitenni, soroljuk át őket a gyakorló csomagok közé.
Kisütés
Az előbb azt mondtam, hogy ha jól bánunk az akkuval, 100 ciklust is kibír. Hogyan bánjunk jól az akkunkkal? A töltést már megbeszéltük, ez a legfontosabb, de van más is. Töltés után jön a kisütés, vagyis a száguldás. De meddig? Erre rávághatnánk, hogy kimerülésig. De mikor van egy akku kimerülve? Ez megint nem olyan egyszerű mint egy pohár víz esete. Az akkuknak az a tulajdonságuk, amint már mondtam, hogy a kimerüléskor gyors ütemben csökken a feszültségük. Minden akkunak van egy jellemző feszültség értéke ameddig még nyugodtan terhelhetjük, de ha ez után még továbbra is erősen megterheljük, vagyis az autót tovább hajtjuk, akkor már visszafordíthatatlanul károsodni fog. Sajnos az autóink elektronikája nem rendelkezik olyan képességgel, hogy az akku feszültség csökkenését figyelve a károsodást megelőzendően lekapcsoljon, de legalább erősen lelassítson. (csak megjegyezem, a repülős szabályzókban ez a szolgáltatás elterjedt) Mi sem rohangálhatunk egy voltmérővel az autó után, tehát meg kell tanulnunk megérezni ezt a határt. Amikor az autó érezhetően meglassul, már nehezebben gyorsul, az a kimerülés kezdetének a jele, ilyenkor még kis gázon hazagurulhatunk, de ne terheljük tovább. Hibás az a gyakorlat amikor az autót megállásig nyúzzák. A ma szokásos NiMh akkukat ez gyakorlat komolyan károsítja.
Persze mindenki hallott már memória hatásról, meg arról, hogy az akkut ki kell sütni, hogy ha az akkut a valóságos terhelésnél kisebb terheléssel merítjük le akkor ellustul. Ez mind igaz, tehát foglakozni kell vele, de csak kontrollált körülmények között szabad csinálni, pontosan beállított értékekig. A NiCd cellákat 0,6V-ig szabad és kell is erős terheléssel kimeríteni. Ez egy 6 cellás csomagra 3,6V. NiMh cellák esetén ez 0,9V cellánként, vagyis 5,4V. (újabban 0,85) A NiCd cellák kevésbé érzékenyek a határ betartására mint a NiMh. Arra is gondolnunk kell, hogy a csomag kimerülése az a kritikus időszak, amikor a csomagban a kicsit gyengébb cella már teljesen kimerül miközben a többiek még tartják magukat, és létrejön az átpolarizálódás jelensége, ami a cella halálát okozhatja. Ezért sem érdemes a kimerülés utolsó szakaszát vakon az autóra bízni. Versenyen előfordulhat az is, hogy a futam vége előtt ki kell állnunk, vagy jó esetben még a célbafutás után is bőven marad az akkuban. Ezért kell egy akku kisütő. Számtalan különféle kisütő kapható, az egészen szimplától a computer vezéreltig. Mit is várunk el egy kisütőtől?
Legyen rá képes, hogy az akku típusra előírt feszütség eléréséig az autós igénybevételhez hasonló terheléssel kisüssön, de ne tovább. Az átpolarizálódást elkerülendően a kisütést cellánként külön-külön végezze el, majd ha befejezte, jelezze. Azzal, hogy a kisütést cellánként külön külön végezzük, azt is megoldjuk, hogy a csomagon belül eltérő mértékben kimerült cellákat egyenlő állapotba hozzuk a következő feltöltés megkezdéséhez. Ezt más szóval kiegyenlítésnek nevezzük és az akku csomag hosszú életének egyik biztosítéka.
Számokkal is fejezzük ki a kisütő-kiegyenlítő berendezéssel szembeni elvárásainkat: a kisütő áram legyen 20 ~ 30 Amper körül, előbbi a stock és spec, utóbbi a modified kategóriában versenyzők számára felel meg jobban. A nagy áramú kisütést NiMh akkuk részére fejezze be celllánként 0,9 Volt-nál automatikusan, ezután már csak kis árammal folytassa a cellák kiegyenlítését. Amikor a cellák mind egyenlően szépen lemerültek, adjon jelzést, hogy a következő akkuval is elvégezhessük ugyanezt. Praktikus volna, ha mindehhez nem igényelne külön áramforrást. A piacon kapható eszközök között van ami mindezt egyben megoldja, de nem túl gyakori és tényleg nem olcsó. Jóval elérhetőbb áron kaphatóak az úgynevezett kiegyenlítő tálcák. Ezek látszólag megoldanák az egész feladatot, de sajnos a kezdeti kisütő áramuk nem elég magas, ha ezeket gyakran használjuk kisütésre, el fognak lustulni az akkuk. A komplex és drága kisütő-kiegyenlítő berendezés hiányában elfogadható megoldás, az egyszerű izzólámpás kisütő és a kiegyenlítő tálca kombinált használata. A nagyáramú kisütést az izzólámpákból összeállított terheléssel végezzük, miközben egy viszonylag olcsó, és elektromos modellezésben egyébként is hasznos kéziműszerrel mérjük az akku cellák feszültségét. Ha időről időre az egyes cellákat egyenként megmérjünk, elkerülhetjük, hogy az egyik hamarabb kimerülve tönkremenjen. Tehát amikor a leggyorsabban merülő cella leért 0,9 Voltra, vagy ideális esetben mind egyszerre, megszakítjuk az áramot. A csomagot ezután felteszzük a kiegyenlítő tálcára és azon hagyjuk a cellákat kiegyenlítődni.
Az egyes jobbféle akkutöltőkben található kisütőt csak akkor használjuk rendszeresen kisütésre, ha legalább 10A-re képes. Ha időnk engedi, a kisütést minden használat után el kellene végezni. Jó állapotú csomagokon a kiegyenlítést elég csak a nap végén. NiCd akkukkal különösen fontos, hogy a kisütést ne hagyjuk ki. Ismétlem, a kiegyenlítő tálcát ne használjuk a még sok töltést tartalmazó akku kisütésére.
Itt kell megjegyezni, hogy a korábban említett shotgun elrendezésű akku csomag hátránya, hogy a zárt kivitele miatt nem tudjuk kiegyenlítő tálcára tenni.
Tisztázzunk még egy apró zavart. Amikor az akkuról lekapcsoljuk a nagy 20-30Amperes kisütő áramot, akkor a cellák feszültsége gyorsan visszamászik 1 ~ 1,2 Volt környékére. Ez természetes. A kiegyenlítő tálcák kb 0,7 Voltra viszik le a cellákat a kiegyenlítés végére. Ez nem hiba, a 0,9V a nagy áramú kisütésre érvényes. A kiegyenlítő tálca ilyen alacsony feszültségen már csak nagyon kis árammal terheli a cellákat, ez nem okoz gondot.
Az akkukkal szembeni jó bánásmód másik ismérve, hogy mennyire terheljük meg őket. Azt mondhatjuk, hogy az autómodellezésben használt cellák terhelhetősége hasonló vagy nagyobb mint a szabályoknak megfelelő legerősebb motoroké, tehát az akkut nem tudjuk túlterhelni az autóval, de arra ügyelni kell, hogy az autóban a levegő jól körbejárja, hűtse. Nyári napokon egy verseny futam után a 60-70 fokos forró akkumulátor nem ritkaság. (70 fok az amit ujjal pár másodpercig még meg tudsz érinteni de a tenyeredben tartani már nem akarod) A NiMh akkuk elvileg 40 fok felett már károsodnak, de a gyakorlatban ezt a korlátot szinte lehetetlen betartani, valamitől mégis csak el kell öregedniük, sajnos. Ha már ennyire megforraltuk őket, legalább hagyni kell öket pihenni. A legfontosabb szabály, hogy a töltés megkezdése előtt meg kell várni, hogy teljesen lehűljenek. A hangsúly a teljesen szón van. Ha ventillátorral gyorsítjuk a hűtést (versenyzéshez nélkülözhetetlen) előfordulhat, hogy a felszínt már hidegnek érezzük, miközben belül még forró. 5 percig is eltart mire a belső meleg kijut a csomag felületére. A NiMh akkuk kimondottan szeretik, ha egy nap többször használják őket, általában a 3. 4. menetben hozzák a legjobb formájukat. De ismétlem, csak a teljes lehülést követően szabad újratölteni. A NiCd akkuk viszont naponta csak egyszer szeretnek dolgozni, de ha nagyon kell 2-3 óra pihentetés után ismét hadrafoghatók.
Ha vége a napnak, hogyan tároljuk az akkukat a következő alkalomig? Ha csak 1-2 napról lenne szó, akkor tulajdonképpen mindegy. Ha egy hét vagy több is, akkor már érdemes ezzel foglalkozni. A NiCd akkut a már leírt módon süssük ki , egyenlítsük ki, és akár benne is hagyhatjuk a kiegyenlítő tálcában, tegyük hűvös száraz helyre. Róluk nem is kell többet tudni. A NiMh akkukat szintén a leírt módon süssük ki, egyenlítsük ki, majd normál töltőárammal kb 30-50%-ig töltsük fel, és így tegyük száraz hűvös helyre. NiMh akkukat soha ne tároljunk a kiegyenlítő tálcában! A következő használat előtt kezdjük egy kisütéssel. Túl sok töltés már nem lesz bennük, erős az önkisülésük, és ha a NiMh akkuk teljesen kisült állapotban sokáig állnak, károsodnak. Éppen ezért, ha hetekig tároljuk őket, 2 hetente érdemes egy kisütés->teljes töltés->kisütés->fél töltés sorozattal megtornáztatni őket. De sok jót ne várjunk, a NiMh akkukról az a mondás járja, hogy „használd vagy elveszíted”. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a hosszú tárolás során elhervadnak. Ha arra gondolunk, hogy majd jövőre megint használjuk őket, akkor egyszerűbb ha már most kidobjuk. Sok 3-4 éves teljesen jól használható NiCd akku van az autósoknál, de 2 évnél öregebb jól használható NiMh nem szokott lenni. Tehát a NiMh akkukkal minnél többet menni kell 1 évig, azután kuka. Mivel szeretnek egy nap többször is menni, nem érdemes egyszerre túl sok NiMh csomagot használni. Egy normálisan megszervezett verseny jó időbeosztással 3 ~ 4 csomaggal megoldható úgy, hogy az első éles futamban az akkunk már a második töltéssel megy, tehát már kezd felébredni.
Nohát, ennyi fért bele.
Gazdálkodás az akkukkal a versenyen
Az elektromos autóversenyzés a versenyzőtől nem csak jó vezetéstechnikát, de jó szervezést is követel. A legjobb vezető sem ér célba félig feltöltött akkuval, és a leggyorsabb autó is lassú marad egy álmos akkuval. Az lenne az ideális ha minden akkutöltéssel éppen a rajt előtt készülnénk el, és már az első futamban is élénk akkuval autózhatnánk. Sajnos az életben a versenyeket nem lehet úgy megszervezni, hogy ez a kívánsága mindenkinek magától teljesüljön. Ezért jól meg kell terveznünk, hogy a verseny napján hogyan fogunk gazdálkodni az akkuinkkal. Általában elég 3 csomag. A csomagokat feltétlenül jelöljük meg, például számozzuk meg őket. Nagyon égő amikor a rajtvonalon derül ki, hogy véletlenül nem a feltöltött csomagot tettük az autóba. Készítsünk tervet (sorrendet, időbeosztást) a csomagok használatához, ebbe kalkuláljuk bele a lehűlés idejét is. Minden futam tervezett indulása előtt legkésőbb 40-50 perccel el kell kezdeni az akkut tölteni. (régen erre 30 perc is elég volt) Gondoljunk arra, hogy az esetleg már egy hete nem használt NiMh akkuknak kell 1-2 menet mire igazán felébrednek. Ezért én olyan beosztást próbáltam találni, hogy valójában csak két csomag versenyzik a harmadik akku csak a meleg tartalék ha valahol kifutok az időből, vagy a döntők előtt is van még edzés lehetőség. Lehetőleg már a szabadedzés alatt minden csomag menjen egy menetet. Ha szűk az idő, akkor előző este kénytelenek vagyunk feltölteni az akkukat a reggeli szabadedzéshez. Rögtön a szabadedzés elején járjuk ki azt a csomagot amivel az első előfutamban fogunk menni. Ha a csomagjaink nem pont egyforma gyorsak,és ez általában így szokott lenni, akkor ez legyen a leglassabb, az első előfutamban még mindig kicsit tanuljuk a pályát. A szokásos három döntőben a legjobb akkunkat használjuk az első és a harmadik futamban. Az terv készítést, ha lehet írásban, komolyan mondtam. Egy verseny közben annyi minden másra kell odafigyelni (például hogyan gazdálkodunk a motorral, gumival) és annyi váratlan vagy zavaró esemény szokott történni, hogy terv nélkül csak kapkodnánk.
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
Nem?
Ramses 
