A cikk következő darabja is kész.
Most kell eldönteni, hogy akarunk-e pusholni. Igen komoly anyagi, szellemi és idő befektetést igényel, szerintem nagyon kevés olyan modellező van, aki más részletek javításával nem tud jóval többet javítani modellje teljesítményén.
Maga a válogatás nem bonyolult folyamat. Két módszert is használok, az egyiknél folyamatosan jelen kell lenni, viszont gyorsan kapunk eredményt, a másik módszer akkor jó, ha nem tudunk folyamatosan dolgozni, viszont a végeredmény nem sürgős. A hosszabb módszernél kisütés előtt a cellákat egyenként 1C-vel töltöm, ha gyorsabban akarok végezni, erre a célra készült befogószerkezetben, egyszerre több cellát töltök fel, majd egyenként sütöm ki azokat, miután egyenként is színültig töltöm. Így nem lesznek teljesen egyformák a töltési körülmények az egyes celláknál, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem okoz számottevő pontatlanságot.
Sokszor hallottam azt, hogy akkukat a betöltött kapacitás alapján ítélnek meg. Ennek nem sok értelme van, a modellben csak az számít amit ebből visszakapunk. Tovább megyek, általában a jó állapotú akkuk határozottan lekapcsolnak a kisütési kapacitás +5 %-nál. Ha feltűnően sokáig töltődik a pakk, valószínű, hogy már nincs csúcsformában.
A válogatás során is csak az a lényeg, hogy a cella biztosan tele legyen, persze vigyázni kell a túlmelegedéssel.
A kisütéshez legalább 20A-t érdemes használni, de a nagyobb (30-40A) áram még jobban megközelíti a valós működési körülményeket, ha készülékünk tudja ezt, használjuk ki.
Nagyon lényeges a cella kiváló minőségű csatlakoztatása. Használjunk lehetőleg minél kevesebb csatlakozót, max. 2 db-t. Ezek nagyon kis átmeneti ellenállású, hasított kivitelű 5,5 vagy 6 mm-esek legyenek. A legjobb minőségű rugós 3,5 vagy 4 mm-es csatlakozók átmeneti ellenállása min. 0,5 mΩ, ez már akkora feszültségesést okoz, ami használhatatlanná teszi az eredményeket. Csatlakozókról bővebben a következő linken:
http://www.eco-idc.de/eco-news/6mm-stecker.html.
Ezért szükséges a közvetlen kivezetésű töltő, banándugóssal, egy cella esetében nem lehet pontos feszültségadatokat kapni.
A cella befogásához 2 mm-es nyák lemezből építettem befogót, az érintkezést ezüstözött árnyékoló harisnya biztosítja. A cellákhoz csavar szorítja az érintkezőket. Még ez a rendszer is okoz 80 mV feszültségesést 30 A-nél, viszont ez elég fix érték, nem ingadozik számottevően, így korrigálható. A csatlakozás minőségét könnyű ellenőrizni egy multiméterrel. Terhelés alatt mérjük meg a feszültséget közvetlenül az akku pólusain, és a töltőhöz kapcsolódó vezetéken. A különbség ne legyen 0,1 V-nál nagyobb.
Az érintkező felületeket tisztítsuk gyakran.
A cellákat jelöljük meg, nehogy összekeveredjenek. Egy darab fehér szigetelőszalag is megteszi, erre alkoholos filccel lehet írni.
A kisütés során mérjük a kapacitást. A kisütési végfeszültséget úgy állítsuk be, hogy a cella biztosan elérje a kisütési görbe végső, már meredek szakaszát. A leggyakrabban használt 0,9V-nál előfordulhat, hogy a csatlakozási veszteségek és kisebb feszültségű cellák miatt ennél a feszültségnél az akku még nincs teljesen kisülve. Ilyenkor jön jól a grafikus kijelzés, ezen jól látszik mikor a kisütési görbe letörik. Nyugodtan állíthatunk be kisebb feszültséget is, ilyen rövid idő alatt nem tesz kárt az akkuban.
A kisütés során mérjük a feszültséget. Számoljunk a feszültségeséssel, mérjünk közvetlenül a cellán is.
Gyakorlatilag befejeződött a válogatás. A cellákat kapacitás szerint rendezzük sorba. Egy csoportba sorolt cellák közt ne legyen 100 mAh-nál nagyobb kapacitáskülönbség, természetesen ha ennél kisebb az csak jó.
Mielőtt áldást adnék a válogatásra, el szoktam végezni még egy ellenőrzést.
Az egy pakkba szánt cellákat megfelelő készülékben összeállítom, lehetővé téve, hogy minden cellát mérni tudjak. A pakkot feltöltöm 1C-vel, majd nagy árammal kisütöm 0,9 V/celláig. Mind a töltés, mind a kisütés folyamán figyelemmel kísérem az egyes cellák feszültségét, külön-külön. Egy jó válogatástól elvárható, hogy ne adódjon 1%-nál nagyobb eltérés. Az is fontos, hogy a kisütés végén ne legyen olyan cella, mely a többiek előtt merül le.
Ha az egyes cellák jól működnek együtt, összeállíthatjuk a pakkot.
Ezt a procedúrát az összeforrasztás után is meg szoktam ismételni, ellenőrizendő, hogy a forrasztás nem okozott-e kárt valamelyik cellában. Az itt kapott eredmények már véglegesnek tekinthetők, erre biztosan számíthatunk a verseny során.
Ahhoz, hogy ez sokáig így legyen, kezeljük helyesen akkuinkat. Nem konkrét utasításokat írok le, inkább próbálok rávilágítani a működési mechanizmusokra. Remélem ez segítséget nyújt, hogy mindenki kialakíthassa saját módszereit, figyelembe véve konkrét berendezéseit, versenyzési stílusát és egyébb személyes szempontokat.