Már bocs, de egy öntöttvas repülőt nehezen tudok elképzelni.
Egy kis kitérő:
De Havilland Comet repülő balesetek
http://www.youtube.com/watch?v=JBcCv2UaiPo
http://www.century-of-flight.net/Aviati ... 0Comet.htm
A polgári repülésben rendszeresített első sugárhajtású repülő (1952) forradalmasította a transzatlanti repülést, de egyben előrevetítette az új technológia veszélyeit.
Itt is „csak” a nem megfelelő kialakítás és megmunkálás volt a hiba.
A nyomástartó alumínium géptörzs fáradásos mikro repedéseiből kialakuló, robbanásszerű dekompresszióval járó repülőkatasztrófák következtek be. A gépek későbbi egyedülálló anyagfáradás tesztje során végzetes gyártási hibákra derült fény. A szögletes ablakok és az alumínium géptörzs szegecselési eljárása okozta több gép lezuhanását.
Ezen kitérő után kis túlzással állíthatjuk, hogy a modellezésben is ennyit számíthat az anyagok kiválasztása, megmunkálása és a tervezés.
A kompozitok ugyan több szempontból (súly, szakítószilárdság, különleges formák kialakítása) jobb modell alapanyagok, mint a fémek, de jóval drágább az előállításuk és speciális ismereteket igényel a tervezésük, gyártásuk, megmunkálásuk. A fémek megmunkálásával és felhasználásával már több évszázadnyi tudás és tapasztalat halmozódott fel. Evvel szemben a kompozitok alkalmazása kb. 30-40 évre tekint vissza. A kompozitok anyagfáradásával kapcsolatos ismeretek a mai napig elég hiányosak. A kompozit anyagok sokfélesége és az alkotóelemek nagymértékű variálhatósága szinte végtelen felhasználási módot eredményez.
A kompozitok réteges szerkezetűek, ahol a rétegek közötti mechanikai kapcsolatot kötőanyaggal (műgyanta) létesítjük. Ha valamilyen okból (mechanikai hatás, hőhatás, UV sugárzás, vegyi reakció) a kötőanyag és a szövetrétegek elválnak egymástól, vagy a szövetszerkezet folytonossága megszakad, az a kompozit szerkezet jelentős szilárdságcsökkenésével jár. Ilyen belső szerkezeti károkat okozhatnak a modellezésben folyamatosan ismétlődő hajlító, csavaró, nyíró terhelések és az impulzusszerű nagy energiájú becsapódások, ütközések. Külső behatásra a kompozit felületén jelentéktelennek tűnő sérülés ellenére a belső károsodás általában sokkal nagyobb, ami csak bonyolult anyagvizsgálati módszerekkel mutatható ki.