Először is gratulálok a szervezőknek, nagyon komoly pályát dobtak össze!
Iszonyatosan jó volt rajta autózni, nagyon tetszett a ritmusa.
Az emléklap meg csak hab volt a tortán, szóval kösz mindent!
Én sem örülök neki, hogy a sok pozitív hangulatú hozzászólás után egy kicsit el kell rontanom a hangulatot, de úgy érzem, hogy egy-két dologról beszélni, írni kell!
Ennek semmi köze a pályához, sem a szervezőkhöz, még a pályabírókhoz sem.
Egyetlen emberhez van köze, akivel szemben úgy érzem, mindent megpróbáltam, hogy normalizálódjon a viszonyom, de be kell látnom, hogy teljesen esélytelen.
Az egész történet a 2012-2013-as téli szezonban kezdődött (szerintem).
Azon belül is az egyetlen téli versenyen, amin elindultam.
A rövid történet annyi, hogy épp eme úriember futama alatt végeztem segítői feladataimat a pálya bal alsó sarkában, amikor is a pályán lévő autók közül az egyik autó a pálya jobb felső részén elkezdett visítani.
Ez elterelte a figyelmemet, és sajnos eme úriember pont nálam dobta el az autót, amit így nem vettem észre mindaddig, amíg le nem kiabált nekem. Én vettem a lapot és vágtam egyből, hogy hibáztam, így egyből fel is szóltam, hogy „bocs”.
Azt hittem, hogy ezzel le van rendezve, mivel ez szerintem minden egyes futamon előforduló dolog. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nálam jobban szerintem soha, senki nem törte magát azon, bármikor is voltam segítő, hogy jól és gyorsan odaérjek a felborult autókért.
Szóval azt hittem, hogy le van rendezve a dolog, de nem. Eme sporttárs lejőve az emelvényről a legnagyobb megdöbbenésemre elvörösödött fejjel nekem rontott, hogy számon kérjen a hibám miatt. Elsőnek köpni nyelni nem tudtam, de aztán felvettem az idegbeteg ritmusát és persze visszaszóltam neki, hogy vegyen vissza. Mert ugye hogy jön ő ahhoz, hogy ott 40 ember előtt úgy beszéljen velem maximum 5 másodperc miatt????
Pont ő, aki mindig hangoztatja, hogy hány éve űzi az ipart, meg, hogy a szabályokat be kell tartani, illetve, ami itt lényeges és minden futam előtt elhangzik:
„hogy a segítőkkel normálisan kell beszélni minden körülmények között, különben….”
Na itt nem volt különben, nem volt semmi, mert Ő az, aki…
Harry Potteresen: TUDJUKKI
Szóval szerintem innen indult a mi „baráti viszonyunk”.
Később, a 2013-as nyári szezon alatt aztán szinte minden versenyre jutott ebből az oda-vissza beszólogatásokból. Volt keményebb stílusú, volt lightosabb, de az biztos, hogy Ő minden versenyen főszerepet játszott bennük. Többnyire engem talált meg, de sokszor volt (nagy megkönnyebbülésemre), hogy mással akasztotta össze a bajuszát!
Ami viszont a szombati, homokbödögei versenyen történt, az a legalja volt a részéről!
Arra rájött mindenki E-buggyban, hogy, ha zöld autót lát a maga közelében a pályán, akkor ott érdemes nagyon észnél lennie, mert nem lesz egyszerű a szitu. Ez szinte már mindenkiben benne van tudat alatt esküszöm. Van olyan pl. aki hangosan ordít neki, hogy figyelj, mert körözni foglak.
Én is így tettem szombaton, igyekeztem mindig különös figyelmet fordítani rá. Az első döntőben elég sokat autóztam mögötte, mire külső íven meg tudtam előzni, de aztán sikerült neki egy nyél gázzal a következő kanyarban (pici huplival ellátott balos visszafordítóban) kilöknie a poros ívre. Persze NEM VÁRT BE! Én magamon is csodálkozva nyeltem egyet és nem szóltam. Gondoltam jó lesz ez még későbbre.
A második döntőben a jobb felső sikános részre az egyenesből megérkezve lökött ki egy zöld autó, ahol ugye teljesen esélytelen előzni. Én azt hittem, hogy Szántó Dani volt, amit jeleztem is neki a futam végén, hogy "legközelebb nem így kellene", amire ő jelezte, hogy nem ő volt. Akkor ismét nyeltem és nem mentem tovább az igazi tetteshez.
Na a harmadik döntőben jött az a dolog, amire azt mondom, hogy minden határon túlment!
Eséllyel az összetett 3. helyért és botrányos jó tapadással (köszönet Kosina Petinek a gumáért) vágtam neki.
Magamhoz képest nagyon jól ment és éreztem, hogy ebből bármi lehet.
Hát lett is!
A célegyenes előtti két ugratót megugorva tiszta volt előttem a pálya, húztam is neki, ahogy csak tudtam, majd az a bizonyos zöld autó valahonnan a büfétől nyíl egyenes behajtott a pályára és telibe vert. Meglátva, hogy ismét eme úriembernek sikerült enyhe túlzással immáron az egész évemet a kukába dobnia, elszakadt a cérna és beszóltam neki, hogy:
„ésszel gyere már vissza a pályára b@zdm.g!”
Ezt hallottam, hogy az átlagosnál érzékenyebb lelkivilágával zokon vett, és elkezdett puffogni.
Próbáltam a versenyre figyelni, hátha nincs még veszve minden, de azért hallottam, hogy nem hagyja abban.
Na ezután jött az a szitu, ami nálam egy életre kiverte a biztosítékot nála.
Sunyi módon a versenybíró Fagyinak hátat fordítva odasomfordált mellém az emelvényen és elkezdett szapulni! Mondtam neki, hogy menjen onnan és hagyjon békén, erre
ELKEZDTE SZÁNDÉKOSAN LÖKDÖSNI A KORMÁNYZÓ JOBB KEZEMET!!!
(több tanú is van rá)
A versenyemnek ezzel végleg pontot téve a végére persze.
Na ekkor mondtam neki mindent, ami csak eszembe jutott és még most sem bántam meg és nem is fogom.
Ez egy olyan tett volt a részéről, amit szerintem a földkerekségen soha, semmilyen körülmények között, egyetlen modellező sem tett volna meg a másikkal.
Hát Ő megtette!
Nem tudom, hogy mi volt az oka ennek, és mi az oka annak, hogy minden versenyen összeveszik valakivel.
Talán az, hogy Ő az RCOR elnöke, de senki nem tiszteli, vagy az, hogy baráti társaságok összefogva színvonalasabb pályákat dobnak össze kicsi pénzekből, mint maga az egyesület, vagy szimplán otthonról hozott feszkó?
Nem tudom, de nem is érdekel, mert mindenkinek meg van a baja.
Azt nem tudom, hogy ennek a levélnek mi lesz a folytatása, lehet ki leszek tiltva, vagy csak gyorsan le lesz törölve, de a lényeg, hogy itt tartunk, hogy ilyenek történnek meg egy szimpla
B@zdm.eg miatt, ami egyébként kb. 3 másodpercenként hangzik el egy versenyen.
Ezen is túl lehetne lépni, de az a nagyon súlyos, hogy mindezt a hazai Off-Road modellezés első embere (legalábbis szerintem ezt hiszi magáról) tette!
Az biztos, hogy erősen elgondolkoztam azon, hogyan tovább. Egy biztos, nem sok kedvem van ilyen körülmények között autózni, de majd meglátjuk.
Az is biztos, hogy én sem vagyok szent, nekem is szállt már el az agyam, de szerintem mindig észre vettem magam, és legalább elnézést kértem, vagy beismertem, ha én hibáztam.
De egy ilyen szándékos, és gusztustalan dolgot tenni, háááát….., nem semmi.
Még egyszer bocsi a pápaiaktól, hogy ez a fullos verseny után (még ezek után is nagyon örültem, hogy ott lehettem, nagyon zsír volt)
ilyen lehúzó voltam, de ez van.
Szerintem ez mellet nem lehet csak úgy elmenni.