Buggy-s beszámoló, a Modell & Hobby - RCOR Kupa 2008 kupasorozat 5. futamáról. 2008.09.21 Apaj.
Elérkezett a Modell & Hobby - RCOR Kupa utolsó versenye. Az RCOR csapata és nem utolsó sorban az apaji polgármester, Novák Pál jóvoltából parádés pálya várta a versenyzőket. A piros-fehér és piros-fekete szegélykövek, a Viacolorral lerakott rajthely a nagy, 1:1 versenypályák feelingjét hozták magukkal.
A szombati nap az elemekkel (eső) és a nyeles kéziszerszámokkal (ásó, kapa, gereblye) való viaskodással telt el. Ebből mi szerencsésen kimaradtunk, mivel sürgősségi szőnyeges on-road edzésen vettünk részt, melynek végeztével jött a nagy ötlet: nézzünk le Apajra! Na uccu neki, jobb láb kinyújtva és 45 perc alatt már lenn is voltunk.
Addigra a pálya elkészült és a kitartó versenyzők már javában rótták a köröket… Összenéztünk Gergővel és megállapítottuk, hogy jó nagy marhák voltunk, mivel nem hoztuk le az autót… De azért addig-addig fondorlatoskodott, amíg ki bírta csavarni Kiss-Orbán Laci kezéből a távirányítót pár edzéskör erejéig! Így idegen autóval igaz, de mégis sikerült pár kört tekerni a pályán.
A vasárnap a koránkelés jegyében kezdődött. (05.00) Gyors pakolás, majd a hajnali zergeb@..ó hidegben 7 órára meg is érkeztünk Apajra. A szemerkélő eső nem sok jót jósolt, de szerencsére nem fordult komolyra a vízözön! A pálya nagyon laza volt, így felkerültek a nagy bütykös gumik és jött a szabadedzés. Elég jó köröket sikerült Gergőnek abszolválni így laza 20 perc után késznek és beállítottnak nyilvánítottam az autót.
A nevezés és gépátvétel után az első időmérő futam volt a miénk. Előtte biztos-ami-biztos alapon gondoltam kipróbálom a jeladót, működik-e? Átgurítottam az autót a hurok felett, de nem történt semmi… Kérdőn néztem Bognár Zolira, mi a helyzet? Adott egyet a saját jeladójából, de azzal is néma csend és hullaszag…
Na, keressük meg a hibát: -biztosan mélyre ásták a hurok vezetékeit-, hangzott el a hibamegállapítás! „Ásóra–lapátra emberek” hangzott a vezényszó, mire 6 ember kezdte kihantolni a jobb sorsra és elvileg örök nyugalomra ítélt dróthurok földi maradványait. Pár perc és 40 centi föld kiásása után az egyiptomi régészek üdvözült ábrázatát magára öltve Thief felkiáltott: megvan! Húzni kezdte, majd azzal a mozdulattal azonnal szét is szakította a hurok vezetékét. Pár perc további ásás után rájöttünk a hiba okára: a két vezeték nem egymástól 30-50 cm-re párhuzamosan volt lefektetve, hanem simán csak összetekerve (hosszában) volt leásva. Némi forrasztás után és a helyes fektetés szabályait betartva véget vetettünk az exhumálásnak és elhantoltuk az elhantolni valót.
Jött az első időmérő: Gergő viszonylag simán, harmadikként indulva pár perc alatt feljött az első helyre és magabiztosan nyerte a buggy-A időmérőt.
A második időmérő már nem volt ennyire sima… A többi futam alatt a laza talaj kezdte megbosszulni magát: kigödrösödött! Nem, szépítem a dolgot: Gergő esett-kelt! Majd kb. 6 perc után kijött, hogy nem megy, inkább megáll! A szigorú csapatfőnök- menedzser (én) persze azonnal visszazavarta: mész és tanulod a pályát büdös kölök! Véres veríték és számtalan esés után hatodikként zártuk a második időmérőt!
Összesített időeredmények alapján az első időmérőben elért időnk a rajtrács 3. helyére volt jó.
Az autót kicsit lejjebb engedtem, remélve, hogy az alacsonyabb súlypont némi-nemű stabilitással örvendeztet meg bennünket. A boxtaktikánkat 3 tankolásosra terveztem, amiben bevallom némi hazardírozás is volt, lévén az autónk 8perc és pár másodpercet tudott egy tankkal. Gondoltam, 7.30-ra jók vagyunk, ebből nyomunk hármat és már vége is a versenynek…
A rajt utáni csetepaté a szokásos 9-10. helyre való visszaesést hozta magával. Lassan kezdtek megnyugodni a kedélyek, a pulzusom is visszaállt 300-ról a szokásos 295-re, majd a 6. perc tájékán felszóltam a gyereknek: nyugi Gergő! Visszakiabált, hogy OK, majd egy laza mozdulattal kijött a depóba! Mi van?- ordítottam fel! -Tankolunk! Nem?- mondja erre! Mi pedig ott álltunk Dudkin barátommal ledugaszolt tankolóflaskával, felkészületlenül, mint Himnuszban a b@lf@..! Mindegy, ha már így alakult megtankoltuk, 7.30 helyett 6.00-ra! Oda a megtervezett 3 kiállás…!
Lesz ami lesz alapon lázas számolásba kezdtem… Azért is megcsináljuk háromból! Erre szükség is volt, mert az élen Pálla Csabi, Kiss-Orbán Laci és Áron szélvészként húztak el a mezőnytől. Gergő is magára talált feljött az élen haladó hármas és az őket követő Bársony Csabi mögé ötödiknek. A második tankolásig az idő viszonylag eseménytelenül telt , nekem még volt időm egy specialistával a közben kihullott hajamat visszaültetni a fejemre. A második tankolást akkor kezdtük el, amikor én akartam! Gergő jött ki mint s a szél, majd egy leszúrt Rittbergerrel elegánsan kiesett a rampáról… Természetesen a pálya felőli oldalára és természetesen a hátára… Naná hogy leállt az amúgy is csak az üzemanyag gőzével üzemelő motor… A bírói figyelmeztetést megkockáztatva őrült vágtába kezdtem a rampa túloldalára, majd Dudkinnak ordítottam, (40 cm-re volt tőlem) hogy izzíts és indíts, addig én tankolok! Ízzítok én, de mivel? –jött a válasz! Az izzítónk valamilyen oknál fogva a Kék-túra útvonalát követve 3 fakkal arébb költözködött. A nehézségeket leküzdve végre járt a motor, én pedig ennek örömére akkorát lendítettem az autón, hogy a Nagy Döntött közepéig nem kellett Gergőnek a gázt húznia! A futam második felében a túlélésre játszotunk. Pálla Csabi elérhetetlennek látszott, de bíztunk a szerencsékben. Sajnos Áron autójából furcsa hangok kezdek előjönni (vuduzás rulez
! ) Mint utóbb kiderült, elmozdult a motortartó bakja… A többit ebből már tudjátok!
Így már a 4. helyen autóztunk. Bársony Csabi elérhetőnek látszott és pár kör után el is értük! Rövid, de szívós küzdelem után két vállra, ill. négy kerékre fektetve meggyőztük, hogy az a jó, ha mi megyünk elől! Már csak az utolsó tankolást és az azt követő 8(!) percet kellett kibírnunk! A tankolás a számított időben és viszonylag eseménytelenül telt el, leszámítva a cipőmben landoló kb. másfél deci üzemanyagot. Teltek a percek, szélvészgyorsan.. (1 perc=1 év)
Végre felhangzott Bognár Zoli bársonyos baritonja a hangszórókban: 40 mp a befutóig! Ordítok a gyereknek: nyugi, spórold el, biztos a 3. hely! Elspórolta: majdnem körrekordot nyomott az utolsó körben és két (!) másodperccel a vége előtt megkezdte ez utolsó körét! Lényeg a lényeg: körbeért, de amikor a tank fedelét kinyitva fejre állítottam az autót, EGY CSEPP ÜZEMANYAG SEM folyt ki belőle!
Hát így lettünk harmadikok! Gratulálunk a nyertes Pálla Csabinak, a második helyezett Kiss-Orbán Lacinak és mindenkinek, aki ma részt vett ezen a fantasztikus versenyen, ezen a fantasztikus pályán! Köszönet Dudkin barátomnak a meházásért, (a jövőre nézve: az első időmérőt illik mehásként a pályán, és nem 50 km-rel arrébb az ágyban abszolválni…
), a szervezőknek és mindenkinek, hogy jól érezhettük magunkat!
Kercsmarics Gergő és Francii (Kercsmarics Ferenc)
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
:):)
Ramses 
