Május 30-án megfutottuk az Off-Road Magyar Bajnokság 2. fordulóját. A versenynek
ezúttal a vadonat új Modellcentrum létesítmény adott otthont. A Modellcentrum
vadonatúj, egyedülálló pályakomplexum magyarországon, gyakorlatilag egyetlen, jól
szervezett ingatlan, amely egy lendületből egy gyönyörű on-road és off-road
pályának is otthont ad.
Csapatunk már péntek délután tiszteletét tette a pályán. Ennek oka az volt, hogy mozgó
főhadiszálásunkat – ami egy a vadonatúj csapatkamion.... helyett... egy 17 éves
lakókocsi ☺ - beparkoljuk a helyére, és megszemlézzük a pályát. ☺
Csapatunk ezúttal is a szokásos összeállításban szerepelt:
- Juhász „H8almindigodaérek” Gábor – Team driver, fluker
- Hackl „Metanolvagyokhjúston” Albert – Team mechanic, radio specialist, condom tester
- Tőzsér „Csakmostneálljonmegbármárténylegmindegy”Áron – Team driver, enginetuner ☺
A pálya a megelőző karbatartási munkálatoknak köszönhetően tükörsima,
konstrukciójából fakadóan – döngölt kavics zuzalék –viszont meglehetősen kavicsos
volt. A nyomvonal alapvetően, szűk, sűrű visszafordítókból, és egy hosszú
egyenesből áll, így a helyes venturi választás némi tökölést vett igénybe. ☺
A reggeli szabadedzésen egy pár utolsó finombeállítást eszközöltünk,
és rövid tesztelést követően a ProLine Holeshot gumi mellett döntöttem.
Motorom a már jól ismert Picco – Nosram 21 RR volt, ami a helyes venturi
megtalálását követően kiegyensúlyozott, 125 fokos hőmérsékleten repesztett
mind az egyenesben, mind a szűk technikás szakaszokon.
Az időmérők már jól mutatták, hogy az autó beállítása remekül sikerült, az időmérő
kör végére kevés lemaradással, a második helyen kvalifikáltam magam, az első
helyről induló Tóth Bence mögé. Az időmérők alatt egy-egy zápor is
tiszteletét tette, így a fokozatosan fellazuló és használódó pályának köszönhetően
szép lassan átváltottunk a ProLine Revolver gumijára.
A vasárnap a reggeli szabadedzésen még egy hangyányi állítást eszközöltünk
az autón, így sikerült belőni az autó viselkedését kis tapadással/kopott gumival is.
Mint kiderült, ez a finomhangolás megérte. Mire a mi elődöntőnk következett,
elkezdett esni az eső, alaposan csökkent a tapadás, jól jött, hogy az autó semleges
maradt csúszós talajon is.
A futam előtt még egy rövid egyeztetés a szervezőkkel, akik rövid mérlegelés
után még használhatónak ítélték a pályát, így elengedték a mi futamunkat is.
Gyors gumicsere a nagyobb bütykökkel szerelt CrimeFighterre, a Revolver apró
mimintája már nem tudta volna üríteni magából a sáros, ragadós földet.
A beázások elkerülésének elkerülésére, a futam előtt becsomagoltuk az autót tetőtől talpig üvegszálas ragasztószalaggal.
Még MacGyver is megkönnyezte volna, annyi szallag volt az autón, csak a mozgásából
tudtam, hogy az ott az én H9-esem...
Az én döntőmben Tőzsér, Orsovai, Szebellédi rajtsorrendben indultunk. A rajtot
tisztán vettem, sikerült az első kör végére egy viszonylag megnyugtató előnyre
szert tennem. Az autó remekül szuperált, pár körön belül sikerült 29,462-vel sikerült megfutnom a futam
leggyorsabb körét is. A tankolások simán, fennakadások nélkül zajlottak.
Az áztató eső szép lassan egyre mélyebb tócsákat
hozott létre azokon a helyeken, ahol az autók lyukakat ütöttek a pályába.
Kb. a 15. percig különösebb izgalmak nélkül autóztam, amikor is a motorom alacsony
fordulaton elkezdett furcsa szívóhangot hallatni, és elkezdte nehezen felvenni a
fordulatot. (Kuplunghibának gondoltam, az is volt, de erről később. ☺ )
Ezzel párhuzamosan a hátsó hajtásom is elkezdett szorulni, fokozatosan lassulni
kezdtem. Az egy kör előnyöm a 20. percre szép lassan elapadt, a mezőny eleje újra
egy körön volt már. Már épp ki akartam állni – hogy a szoruló hajtás
miatt ne főjjön meg a motor – amikor lentről felszóltak, hogy a motor jól van, 120 fok
körül megy, még egy beütést küzdjek végig, mert mindjárt vége.
Ez a 120 fok a beütésre fokozatosan felkúszott 150-re, de végül tartós károsodás
nélkül beértem az első helyen. Kiderült, hogy egyszerűen telement sárral
a diffiházam, (a csapágyakon keresztül... ☺ ) és az megfogta a hajtást. Ettől a kuplung
megmelegedett, és a félig olvadó, eltorzult alu kuplungpofa ráfogott a harangra. ☺
Ettől jött a hülye hang, kis fordulatú gyorsításkor. A motornak az égvilágon semmi baja nem lett,
sőt, azóta Juhász spori dobott vele a legutóbbi RCOR Kupán egy problémamentes ezüstöt. ☺
Tekintve, hogy az elődöntő közepétől már áram sem volt, a pályán is állt a víz (néhol
az autó is eltűnt a pocsolyákban), a szervezők a verseny leintése mellett döntöttek,
vagyis az eddig lefutott eredmények alapján hirdettek eredményt. Így az elődöntők
összefésülése után buggyban Tőzsér, Csekő, Schweizer végeredmény született.
Juhász sajnos elektronika beázás miatt volt kénytelen kiállni, kisFranciinak pedig
a döntő elejétől motorproblémái adódtak.
Köszönet a Modellcentrum építőinek, tulajdonosainak, hogy ilyen remek létesítményt
építettek, és kösz a szervezőknek, hogy – végül ilyen mostoha körülmények között is
– megszervezték/lebonyolították a versenyt.
No meg kösz a Mechások metanoljának (Sys-aknak), hogy ilyen profin végigcsináltuk
a hétvégét! ☺
na tehát van a hyper 7-es típus meg a hyper 9 es és én úgy láttam hogy a hyper 9 es képeken hosszabb mint a hyper7-es de nekem hyper7-esem van és lehet hogy csak amiatt tűnik annak hogy a hyper9 es kicsit hosszabb
vagy ez szerintetek is így van ???? (tudom hogy mint kettő 1/8-as de nekem a hyper 9 es kicsit hosszabbak tűnik
Reggel 7 órakor érkeztünk a pályára, ahol addigra az álmatlanságban szenvedő versenyzők már sokadik körüket abszolválták az egyenletes talajúnak éppen nem mondható pályán.
Gyors sátorállítás, köszönés a barátoknak, ismerősöknek és irány a pálya. Legnagyobb dilemma elé mindenkit a gumiválasztás állított: a pálya talaja kőkemény volt és a tetején vékony, de egyenletes finom porréteg "úszott". Először megpróbálkoztunk egy Jolly-val, de nem volt az igazi. Mint ahogyan a következő három-négy féle gumi sem. Volt amelyik a keményen fogott jól, de ha lesodródtál az ideális ívről akkor már bejött a "korcsolya " effektus, volt amelyik a puhában jóvolt, de a keményen tapadás nélkül elpörgött.
Végül Gergő egy közepesen kemény Revolver mellett döntött: az időmérőkre ezt tetette fel velem.
Az első időmérőn már látszott, hogy a technikás, ugratókkal tűzdelt pálya fekszik a híresen jól ugró Hypereknek! A két Hyper9-el Gergő és Áron a 2.-3. helyen zárta az első időmérőt. Gyors csapattanácskozás és a tapasztalatok összehasonlítása után arra jutottunk, hogy nem változtatunk az autó beállításain, igy megyünk neki a maradék két időmérőnek!
A másik csoportban Juhász Gabi egyenletes, szép teljesítménnyel az 5. helyre lopta be magát.
A 2. és 3. időmérőn Áront nem lehetett utolérni: mindkettőt megnyerte! Az első négy hely a mi csoportunkben a papírformát hozta: Tőzsér-Csekő-Kercsmarics-Tóth Bence volt az első négy helyezett. Az "A" időmérőben Szabó Ádám (Szabics) egyenletes teljesítménnyel nyerte a saját csoportjának időmérőjét.
Az utolsó időmérő előtt Juhász Gabi kupplungjából borzasztó hangok kezdtek előtörni, főleg fékezéskor. De nem volt már idő cserélni, ezért a csapatfőnök kiadta az ukázt Gabinak: "nem fékezünk senki kedvéért...!" A taktika bevált, az autó végig bírta az időmérőt és Juhász spori az ideje alapján 11.-ik helyen ugyan, de bejutott az "A" döntőbe.
A döntő rajtsorrendje tehát a következőképpen alakult: Áron, Csekő Gergő, Kercsmarics Gergő, Szabics, Tóth Bence.
A rajt utáni kavarodást Gergő jól használta ki, és a hátsó dupla ugrató után már az első helyen autózott, nyomában a többiekkel. A döntőre feltett "titkos esélyes" gumink, a VpPro Turbo-Trax-ja tökéletesen fogta az autót! Azelső öt helyzett pár perc után kicsit meg tudott lépni a mezőnytől, de 4-5 másodpercnél nagyobb különbség nem alakult ki közöttük. Az ötödik perc után Bognár Zoli felsorolta a helyezéseket: ekkor derült ki Áron problémája: a jeladója bemondta az unalmast... Kijött, Sysak megpróbálta "megbőrözni", de nem sikerült életet lehelni bele! Áron nem adta fel, tét nélkül ugyan de folytatta a versenyt, ügyelve arra, hogy ne szóljon bele a még versenyben levők csatájába.
Az első tankolások után az élmezőny három főre fogyatkozott: Csekő, Kercsmarics, Tóth. A három versenyző hosszú perceken keresztül autózott egymástól 5-10 másodpercre. Csekő Gergő tankolása után a vezetést átvette Tóth Bence, majd a 20. perc tájékán Kercsmarics Gergő került az élre. A 2.-3. helyen Cs. Gergő és Tóth Bence csatázott, de az én Gergőm előnye sem volt még megnyugtató. Aztán a 21. percben, egy perccel a tervezett utolsó tankolás előtt beütött a krach: leállta motorunk. ráadásul a pálya legtávolabbi pontján. Kihozták, megtankoltam, ujraindítottam, semmi problémát nem láttam-hallottam a motoron. Lehet, hogy csak szerencsétlenül felkapott egy kicsi kavicsot a spur... Gergő ezzel a leállással visszaesett a harmadik helyre Csekő és Tóth mögé.
Úgy döntöttem, megpróbálunk végigmenni a fennmaradó 8 és fél percen tankolás nélkül. A 24. percben sajnos Tóth Bencét is utolérte a technika ördöge: elvesztette az egyik első kerekét, így dobogós helyét feladni kényszerült. Az első két helyen így a két Gergő autózott, harmadik helyre pedig egyenletes és megbízható, nem kockáztató autózással szép lassan megérkezett Juhász Gabi barátunk! A vége előtt 3 körrel Csekő Gergő előnye egyharmad pályányi volt, de én kezdtem aggódni az üzemanyag miatt. A 2. helyünk betonbiztosnak volt mondható, így felkiabáltam Gergőnek, hogy spóroljon az üzivel, nehogy kifogyjon! Elég is volt a leintés előtti utolsó kanyarig: onnan az autó már csak lendületből ugyan, de átgurult a célvonalon! ;D
Összességében a Hyperek ismét jól vizsgáztak: egy pole position( Áron), egy position 3, (Gergő), a nap leggyorsabb köre (Kercsmarics Gergő), a dobogó 2. és 3. helye! Az autó verseny utáni átvizsgálásakor semmilyen hibát, törést, rendellenes kopást nem tudtam felfedezni. A VpPro gumi is jól vizsgázott, végigbírta a 30 perces döntőt!
A HoBao csapat nevében gratulálok minden dobogósnak, résztvevőnek rendezőnek!
Sziasztok,
Hétvégén megfutottuk a Magyar Bajnokság első fordulóját a Bendzsó Ringen.
A HoBao Team ezúttal négy fővel képviselte magát, név és szerep szerint:
Kercsmarics „Úgyis én leszek a leggyorsabb” Gergő: Team Pilot,
Kercsmarics „Ma akkor sem leszek ideges” Ferenc: Team Technic/Mechanic director
mentalist creative ☺
Tőzsér „Leálltam de már nem érdekel” Áron: Team Pilot, setup miner
Hackl „Mondom, hogy villannyal kéne menni” Albert: Team Techanic/Mechanic
director, supervisor, helicopter-FPV developer pilot specialist, menthalist, Luke
Skywalker ☺
(Ötödik oszlopos tagunk, Juhász „nincs felkészítve, de így is tuti végigmegy” Gábor
sporttárs igazolt hiányzással a Jégkorong VB-n múlatja az időt).
Reggel 8 körül érkezünk a festői Turára. Rövid, jóhangulatú sátorverés, némi
vigyorgás a szintén jóhangulatú és ébredező monsteres brigáddal, majd készülődés a
szabadedzésre.
A pálya remekül sikerült, a verseny előtt alaposan lesimították, és hogy ne
poroljon, rendszeresen fel is locsolták. Vonalvezetése – nagy kiterjedése ellenére –
inkább szűk, technikás, mint lendületes, a célegyenesre fordító egyenes, és a
célegyenesen kívül alapvetően szűk kanyarok, vagy rövid, pontos ugrók alkotják a
nyomvonalat. A megfelelő gumiválasztást megnehezíti, hogy míg a felület alapvetően
kemény és poros, addig a pálya számos kanyarjában beton vagy térkő betét van
beépítve.
A reggeli szabadedzés alatt kapásból kiderül, hogy a fogós Szabacs-Ringre
optimalizált setupom ide nem lesz jó, ez a pálya lényegesen keményebb, és még
porosabb így egész már beállítás kell. Végigpróbálunk sok gumit, végül a H9 gyári
gumija és a ProLine CrimeFighter között vacilálva a Crime mellett döntök. Igaz, az
autó a nagyon szűk kanyarokban gázra ezzel is kicsit túlkormányzott, de helyes
gázkezeléssel orvosolható. Az autó továbbra is hozza erényeit, különösen
pontos, menedzselhető ugrásaival lehet a lassú, technikás dupla-dupla ugrón időt
nyerni, és a szűk, hirtelen kanyarokon pozícióba kerülni.
A stratégia alapvetően egy kockázatmentes, biztonsági időmérő, majd setup
módosítások után – forszírozottabb tempó mellett – egy gyorsabb időmérő
megfutása.
Az első 5 perces időmérőn tehát ProLine CrimeFighter gumival indulok. Ez jó
kompromisszumnak tűnik és (később bizonyul) a kemény felületek, és a kicsit még
nedves, (és ezért) fogós földfelület között. A tervezett, kockázatmentes futással 10
kört teljesítek, így az időmérőt a csoportomon belül a 2. helyen zárom. Nyilván ez
még érdemben semmit nem jelent, de a biztonsági futásom már megvan.
A következő 3 időmérőt egy hibás gumiválasztással teljesen eredménytelenül
egerészem végig, a Holeshot M3 a betonfelületeken kívül sehol nem működik, a
homokos részeken képtelenség stabilizálni az autót.
Időmérőről időmérőre állítunk egy keveset az autón, alapvetően az elejének
az aggresszivitását csökkentjük. Először elöl Roll Centert emelünk, majd a dinamikus
kerékdőlést „kapcsoljuk ki”. Az autó egyre nyugodtabb, látszik, már csak a megfelelő
gumi kell, és meglesz a ballansz és a tapadás.
Vasárnap reggel frissen locsolt pályára érkezünk. Felülete sima, fogós.
A reggeli szabadzésen megint a Crime a legjobb, de süt a nap, fúj a szél,
azt becsüljük, hogy az 5, utolsó időmérőre ismét felkeményedik a pálya, így nem a
Crime, hanem a Revolver M3 mellett döntök.
Az 5. időmérőt simán megfutjuk, A Revolver jó választásnak is tűnik, nagyon
szorosan a 4. helyen futok be, de az időmérőt legjobban abszolváló Charlie-tól is csak
4 másodpercre, és javított, 10 körös eredménnyel.
2. helyen a másik H9-essel KisFrancii fut be. A két autó tökéletesen működik,
én is beállítottnak tekintem a 9-est.
A betonos szekciókon neutrális, (kanyarbejáraton fékezve nagyon minimálisan
alulkormányzott, de gázra már kistartolós), a poros részeken kiegyensúlyozottan
elfordulós. ☺ Így az autó már nem fárasztóan gyors, így már biztonságosan tudja a
gyors köröket. Már csak nekem kellett felnőni hozzá. ☺
Időeredményemmel az ½-d B döntőbe kerülök, ahol Lacus mögül rajtolok a 2.
helyről.
Ez alatt a döntő alatt a motorom borzalmasan leszegényedik, így a gázkezelésemet
át kell tekernem simogatósba, a célegyenesben gyakorlatilag nem merek teljes gázt
húzni, mert a füst pillanatok alól eltűnik az autó alól. A rádióm is jelzi, hogy odalent
meleg van. Tankoláskor a sporik nyitnak a motoron, de nem elég, így is kevesel.
Végül az elődöntőt egy spórolós, de fegyelmezett vezetéssel megnyerem, és
a két csoport összefésülése után, a döntőt Csekő elvtárs mögül várom.
Döntő: Show jellegű bemutatás, lelkesen megtapsoljuk magunkat az emelvényen, ☺
majd jön a 3 perc bemelegítés. Ez alatt a három perc alatt sikerül annyira
átszellemülnöm, és lemenni alfába, hogy az egyenes közepén lévő tekintélyes méretű
ugratón elugrás után sikerül fordítva korrigálnom, és háromnegyed gázon ugranom
egy fejest a betonkeménységűre száradt talajba. Időt kérek. A felső lengőkar
szára ficcent ki a műanyagból. 5 perc alatt Francii segítéségével cserélünk.
Így a 10, utolsó helyről indulhatok. A start jól sikerül, 3 helyet már az első kanyarig
felmegyek. További pár helyezést összeszedek még, már az 5. helyen autózok, amikor
a 13. percben beüt egy – az egyébként egész hétvégén példátlan - motorleállás. ☺
☺ (Azoknak, akik régóta ismernek, nem röhögni! ☺)
A lényeg, hogy néhány további leállást követően végül az 5. helyen futok be. ☺
A döntőt követően Csekő Gergő még kipróbálja az autót, és sportszerűen, hasznos-
és mélyreható visszajelzést ad értékes tapasztalatából az autó további beállításati
illetően.
Az autó a döntőben remekül szerepelt, a beállítást is megfelelőnek találtam,
a gumik kopásával sem változott a karaktere. (Az autó a döntő 2. leggyorsabb körét
tudta, ráadásul már egy lenyugtatott, biztonsági beállítással.)
Azóta, a hét közepén megejtett a revízió során megállapítottuk, hogy a 10 litert futott
fékbetét megigazítását követően az autó egyéb egerészést követően mehet a
következő versenyre.
Még egy érdekesség: Juhász sporival az utolsó 15 liter üzemanyag a Rapicon
új versenyüzemanyaga volt. (25 és 30%)
Helikopteres ismerőseim már a nyál megjelenése óta abszolút pozitív visszajelzéseket
adtak. (Ott ezidáig elképesztően kevés üzemanyag szerepelt tökéletesen.)
Nos, ez a nyál eddig remekül szerepelt autós viszonylatban is.
Gábor az egész Apaji nyílt napot fixre ragasztott 108 fokon teljesítette, én 115 fok
körül stabilizáltam az autót. A döntőben tapasztalt leállások – mint utóbb kiderült –
egy idétlen műszaki hiba eredményei, de mindenesetre a motorom szétszerelésére
sarkaltak.
A motor belül mind dugattyú, mind hajtókar, mind csapágy oldalon fémtiszta volt, de
vékony olajréteggel befutva. Sehol nem találtam, sem barna, sem arany, sem
olajpiros lerakódást vagy égésnyomot.
Ezután elővettem az egy hónapja alvó motoromat. Az is tökéletesen ugyan ezt a képet
mutatta, így terv szerint ezt az évet ezzel az üzivel fogjuk végigcsinálni.
Következő verseny, amin indulunk: Május 16, II. RCOR kupa, Apaj.
Szerdán kisFranciival, tegnap Juhász sporttárssal kergettem a 9-est.
Végigteszteltem a hátsó stabikat (2,4mm tűnik jónak), játszottam a hátsó
camber gain-el, végére meglett a 95%-os beállítás, már csak finomhangolni
kell, még egy dolgot szeretnék kipróbálni. Kicsit elővettem ismét a 8-ast is,
megállapítottam ismét, hogy a két autó karaktere elképesztően más.
A 8-as könnyen megy gyorsan. Ha túl gyorsan mész be a kanyarba, egy pár
fokot engedi a fenekét elcsúszni, de aztán a csúszás szöge nem nő tovább.
Fékre be lehet hirtelen fordítani, elfordított kormány mellett gázra
ismét egy pár fokot engedi a fenekét csúszni, aztán kihúzza az orrát
a kanyarból. Ugrani szépen ugrik, de egy kis gázjáték általában kell.
A 9-es ehhez képest nagyon aggersszíven gyorsít és fékez.
Kanyarbefordításra nagyon gyorsan befordul, és gázra azonnal kilő. Ha
közben (gázon) elalszunk, elkezdi befordítja a fenekét. Ha figyelünk,
iszonyat gyorsan oldhatóak meg a szűk kanyarok. Nagy sebességű kanyarok
már nagyon hasonlóak a 8-ashoz. Emellett szabályosan zsinóron repül, és
gyakorlatilag (eddig) boríthatatlan.
Szombaton megfuttatam a saját Hyper 9-esemet is, ezúttal a Bendzsó ringen.
(A Bendzsó ringgel kapcsolatban mellékelesen annyit, hogy nagyon profin kiépített
pálya, ötletes betétekkel, kellemesen változó ritmusú nyomvonallak, a fal
meg különösen vicces rajta. ☺ )
Az edzésre a Sys-ak jött el a műszaki támogatást biztosítani, autóbol pedig vittük a
mára harcedzettnek nyugodtan mondható Hyper 8-asomat, valamint az új 9-est,
hogy legyen összehasonlítási alapom.
A 9-esemben a tavalyi utolsó versenyen is szereplő Nosram motorom muzsikált. Ez a
Picco Evo II „Nosramosított” változata. Megállapítottam, hogy kb mostanra
járódhatott rendesen (kb 5 liter kellett neki hozzá), mert az egész edzésnap alatt
valami félelmetesen harapósan, nyomatékosan, és üzembiztosan ment.
Hyper 9 első benyomások: A korábban tapasztalt ugrási tehetségét egész nap ékesen
bizonyította. Ha nem valami teljesen elrontott szögben találtam meg az ugratót, akkor
az autó szögegyenesen (értsd, hogy tök vízszintesen, mindenhonnan nézve) repült a
levegőben, mint valami repülőgép. (Mindezt nagyon puha gátlókkal. (Kemény
gátlókkal könnyebb szépet ugrani, ez most szuperszoft setuppal ment.))
A Big-Bore gátlók a Jeremy Kortz féle asszimetrikus dugattyús megoldással kapásból tökéletesen
megoldották a feladatot, a gátlókhoz gyakorlatilag nem is nyúltunk egész nap folyamán.
Amit idáig nem vettünk észre Franciiék autóján (tekintve, hogy járatós motor volt az autóban,
és még sokalva ment), hogy a nagyon kicsi diffik, a kicsi csapágyak, és az egész ultrakönnyű hajtásláncnak
köszönhetően a motor gázreakciója valami félelmetesen söpör végig az autón.
Magyarul ahogy ránézel a gázra, a motor azonnal felvisít, és azonnal
ész nélkül forognak a kerekek.
A pályára téve egy darabig keresgéltük a megfelelő gumit, végül
kompromisszumosan egy garnitúra GRP Grip került fel, így a még mély homokkal,
és már félig litisztított felülettel is megbirkozott az autó. Ami a 8-ashoz képest
azonnal feltünt (az elmebeteg gázreakción kívül), hogy az autó minden esetben
elképesztően agilisan akart befordulni. A 8-as beállítása úgy kezdődött, hogy nézd
meg mennyire tolja az orrát, majd az orrtolás mértékét kezd el csökkenteni, egészen
addig, amíg semleges nem lesz. (Nyilván túl lehetett csavarni, de alapvetően
a megbocsátóból indult.) Nos, a 9-es egy aggresszív vadállat. Egyrészt, mert tényleg
azonnal kiforog alatt a motor, nem tesz bele a hajtáslánc tehetetlensége semmilyen
nyúlást/megbocsátást, másrészt meg azért, mert a kormányra azonnal befordulással
reagál. Akkor is, ha gyorsabban mentél, mint amit a tapadásod bírt.
A feladat tehát a hátsó tapadás megtalálása volt (puhább center és
hátsó diffi, kisebb anti-squat, magasabb hátsó roll-center), amit nagyrészt a nap
végére sikerült, egy kevés még mindig volt, sajnos az elejéhez már egyáltalán nem volt időnk
hozzányúlni, de az autóval így is rettenetesen gyorsan (és elképesztően aggresszíven)
lehetett menni.
Nyilván jópárszor sikerült arccal nekimenni egy-egy elválasztó elemnek, teligázon,
néha félgázon, és sikerült a hátulját is teli erővel nekicsapni ennek-annak, de
az autó minden esetben probléma nélkül ment tovább. ☺
Én személy szerint az egy darabból készült, ultrakönnyű hátsószárnyat féltettem egy
kicsit, de a tegnapiak alapján most úgy látszik, hogy – igen filligrán alkata ellenére is
- nagyon jól fogja bírni a gyűrődést.
Egyetlen műszaki hibát sikerült összehoznunk az egésznapos autózás alatt,
mégpedig úgy, hogy egy motorágy csavar lazult ki a helyéről, és – a döntött
motornak/motorágynak köszönhetően – ahogy kicsavarodott, szép lassan elmarta
a hátsó kardánt. Miután becsavartuk a csavart, és betettünk egy új kardánt, ment
tovább az autó estig.
Ami szintén meglepő volt, hogy az 1500-as Lipo akksi + Nosram BEC együttessel
simán mentem 6 tank fölött úgy, hogy a 2s Lipo kapocsfeszültsége 7V fölött volt,
amikor lejöttem, vagyis elméletileg egy 30 perces döntőt is simán meg lehet ugrani
vele. (Ezt azért még tesztelni fogom, biztos ami biztos.)
Szóval eddig remekül vizsgázott az autó, folytatás szerda délután, már a jól ismert
Szabacs-ringen. Benzsóéknak kösz a lehetőséget.
Franciiék alapvetően motorbejáratási céllal jöttek ki, de nyilván egy pár kör
erejéig azért pályára is került az autó. A futóműhöz egyelőre
csak érintőlegesen nyúltunk, az látszott, hogy Szabacs-ringhez az
alapbeállítás gátló oldalon kicsit túl kemény, diffi oldalon meg túl puha.
Ami viszont elképesztő volt, hogy hogyan ugrott az autó.
Előtte voltunk kint pár nappal egy 8-assal (ami szintén kifejezetten jó
ugrónak számít) és kint volt az én ST Pro truggym, de amit a 9-es művelt, az
ugratókon, az valami döbbenetes volt. Gyakorlatilag bárhogy, bárhol mentünk
neki az ugrónak, az autó döbbenetesen egyenesen, semlegesen
repült. Semmilyen gáz/fék vagy kormányzási korrekcióra nem volt
szükség, mintha zsinóron húzta volna valami az autót.
Nemsokára az enyém is pályára kerül, hamarosan jelentkezem.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Elküldve: 2009.06.19 13:30:02
Kijött, Sysak megpróbálta "megbőrözni", de nem sikerült életet lehelni bele! Áron nem adta fel, tét nélkül ugyan de folytatta a versenyt, ügyelve arra, hogy ne szóljon bele a még versenyben levők csatájába.
